INFOsáv

Mindig büszke voltam arra, hogy nekem újat nem tudnak mutatni...., aztán jött a barátnőm és...  Katt ide!

dottedline.gif

 

Technikai leírások:

Mi is az a decoupage?

A szalvéta felragasztása

Térhatású díszítések


A decotransfer használata


Stencilezzünk!

Vegyszerekről általában

Akrildíszek szalvétázása

dottedline.gif ppp4.jpg

1 2 3 4 5 >> >|

Bársonyos érintés - no, nem egy újféle bőrápolót kívánok a kedves Olvtárs figyelmébe ajánlani, de annyira bejön nekem ez a díszítési mód, hogy helyénvaló eme giccses cím :)

0278.jpgDe tényleg!

Adott a szösz, 1-2mm hosszú szösz.
Bársonypor, velúrpor a hivatalos neve, 11 színben kapható a shopban.
Rögzítéséhez legegyszerűbben az átlátszó kétoldalas ragasztószalag alkalmazható, ennek  az alkalmazása pont olyan egyszerű, mint a cellux felragasztása egy adott felületre.

Kisebb motívumrészletek kiemeléséhez használhatunk decoupage ragasztólakkot, vagy füstfólia ragasztót, de ezeknél a ragasztóknál ügyelni kell arra, hogy a ragasztó ne áztassa át a szöszöket.
(erről bővebben a Facebook oldalunkon olvashatsz a kommentekben)



Az eredmény pedig:

barsonypor_velurpor_1.jpg

Komolyra fordítva: mostanában a műkörmösöknél jön legtöbbször szembe a bársonypor (velúrpor), de ahogy a legtöbb díszítőanyag, ez is a hobbisták kelléktárából került ki.

Használata roppant egyszerű az eredmény pedig egy valóban exkluzív és tartós(!) felület.

Most egy nem túl komplikált példán mutatom be, hogy a kétoldalas ragasztószalag és a velúrpor találkozása mennyire hatásos eredményt adhat.


A díszítés fázisai:

Csiszolás alapszinten - festés - majd az esetleges kiegészítő díszítés (esetemben a repesztés) elkészítése, majd a ragasztószalag felragasztása és a felület behintése bársonyporral.

A fázisoknál azért az utolsó a bársonyozás művelete, hogy a véletlenül bekoszolódott kézzel nehogy összetrutymózzuk a szép bársonyos felületet.

Dobozom bordó alapszínt kapott, ez a valóságban eléggé hasonlít a választott bársony színéhez.
Ahova bársonyos díszítést szeretnénk, ott feltétlen hasonló színű akrilfestékkel alapozzunk bársonyozás előtt, hogy a nem teljesen fedő velúrréteg alól ne kandikáljon ki az eltérő alapszín.

A repesztést már ismerjük: a mintát felragasztottam, minimálisan árnyékoltam, repesztettem, majd a kétfázisú finomvonalas repesztés repedéseit a bársonyhoz illő olajpatinával emeltem ki.

0245.jpgEzt is jó megjegyezni - a bársonyporhoz választható színben illő olajpatina a repesztések kiemelésére.

Az olajpatina oldószeres sűrű festékanyag, egy száraz ronggyal kell a felület repedéseibe, vagy az antikolni, elszínezni kívánt felületre.

Patinához illően lassan szárad, így bőven van időnk a felületen való egyenletes eloszlatására.

Az olajfesték-patina jelenleg nyolc színben áll rendelkezésre, a könnyű használhatósága mellett nagy előnye, hogy a színek keverésével könnyedén tehetjük harmonikussá a tárgy repesztését a tárgy meghatározó színeivel.



Itt talán látható is:
barsonypor_velurpor.jpg


A repesztett felület teljes befejezése után a doboz "hasára" és a tető keretére kétoldalas ragasztószalagot ragasztottam. Célszerű olyan ragasztószalagot vásárolni, aminek a hordozója áttetsző, mint a "cellux" szalagja, így a ragszalagon áttetszik a festett alapszín.

A ragasztószalagot a tekercsről lehúzva a felületre simítottam, majd alaposan és gondosan odanyomkodtam azt. Elég erős ragasztóréteggel bírnak az efféle szalagok, de hogy ne álljon el a szalag, jó odafigyelni erre!

Külön kipróbáltam, hogy a ragasztószalag toldásakor maga a bársonyos felület nem lesz toldott hatású: a szálak szépen egy egyenletes felületté fognak simulni.
Erre bizonyíték a doboztető keretének sarkai: nem látszik, hogy ott illesztve vannak a ragasztószalag csíkjai.


Bársonyozás:

Oldalanként lehúztam a ragasztószalag fedőfóliáját és az egész felületet egy újságpapír felett behintettem velúrporral.
Nem sajnáltam, bőven halmoztam minden részletre!
Száraz kézzel óvatosan a felületre nyomkodtam a velúrport, majd megkocogtatva a dobozt leráztam a papírra a felesleget.
Az újságpapíron összegyűlt megmaradt bársonypor mehetett is vissza a flakonba.

Részletenként szórtam be a ragasztószalagos felületet, így a végére az egélsz dobozom és a tető kerete iis egységesen bársonyos felületű lett.

Végül egy lágy ecsettel lesöprögettem a kósza szálakat.
Piszkosul élveztem közben, hogy mint gyerekkoromban a plüsskárpit felülete, ez is színváltó lett, attól függött a felület fénye, hogy merre sepregettem a szálakat! :)

Mindenkire, aki látta, ez volt a legnagyobb hatással. Kézbevették és simogatták a felületet, de a bársonyréteg meg sem moccant, ezért írtam fentebb, hogy ez bizony tartós felület is, nem csak szép!


barsonypor_velurpor_3.jpg


A bársonypor legegyszerűbb felhasználása ez a ragasztószalagos módszer. 
De alkalmazható pici felületek kiemelésére is (pl. Mikulás sapkája), abban az esetben nem ragasztószalagra, hanem folyékony ragasztóra kell szórni a szöszt.
Hamarosan ilyen mintát is mutatok, az is hatásos! :)

2012. 11. 27. 08:02
Léhner Csilla

Repesztés, strukturált felület, ilyen-olyan maszatolás és antikolás - mind mind egy gyakorlott hobbista szokásos eszköztára és kedvenc foglalatossága díszítéskor.
Aztán van úgy, hogy valami közbeszól...
Pl. egy gyerek, aki munkánk közben ránknyit.

Ez történt velem is. Egyik kedvenc papíromat, az undok macskákat dolgoztam fel éppen, mikor a doboz félkész állapotában lányom rámpirított:
"Anya, ezt nehogy bekoszold!" - Hát, így történt, hogy lett két csakcsíkos, csakmacskás dobozom...

csikos_macska_1.jpg


Viszont elgondolkodtató..., ha más számára készítünk dobozt, jól gondoljuk végig, hogy az illető miféle stílust szeret és mennyire áll közel hozzá a nálunk megszokott antikolási stílus.
Nekem bizony jó lecke volt ez, de vállalom, hiszen ebből is lehet tanulni!

...szóval, az undok macskák.
Az alappapír ez - sosem fogom megérteni, miért kell ilyen rút lila hátteret adni egy papírnak, node mindegy is, azt úgyis szépen lenyessük ragasztás előtt.
Ha jobban megnézed, ezek a motívumok is nagyon könnyen körbevághatóak, mitöbb, ezekhez még türelem sem kell, az undok macskák eléggé határozott körvonallal bírnak:

0584_undok_macska.jpg

Kiválasztottam a díszítendő tárgyat, aztán kiböktem, melyik macskát látnám rajta szívesen.

Az alapszínt a Decorpub krém akrilfestéke szolgáltatta, ezzel festettem le némi csiszolás után a dobozaimat kívül-belül-alul.
Belülre most is lazán felvizeztem a festéket, a dobozbelsőnek elegendő egy vízfestékes réteg a nyers faszín eltüntetésére.

Előkészület persze itt is volt; lazán átcsiszoltam a felületet és kinyitva a doboz "éleit". Ott van a legtöbb szálka, célom itt nem a művészien sima felület elérése volt, hanem az, hogy ne bökjön meg senkit sem nyitáskor a faszilánk.
Az előre kigondolt csíkozás miatt is jó a csiszolás: egy nagyon durva felületre nem tapad meg a csíkozáskor használt maszkolószalag!

Egy laposabb és egy magasabb dobozt választottam és a csíkos macskák színével harmonizáló színeket, azaz a krém mellé a kadétkéket. (mondom, kék, nem fekete! - majd megtanulok fotózni, na!)
csikos_macska_2.jpg


Mi az a maszkoló szalag?

Amikor a festők jönnek festeni a lakást, a villanykapcsolók leszerelése helyett egy drappszínű szalaggal ragasztgatják azt körbe; ez védi meg a festéskor a szerelvényeket.
Ez a szalag a maszkolószalag, vagy festőszalag (esetleg krepp szalag).
Fő tulajdonsága, hogy az ezzel lefedett felületre nem engedi át a festéket, azaz nem ázik át, de festés után könnyen lehúzható.
Többféle méretben kapható és egy tekercs nagyon sokáig elég. Már kapható olyan szalag is, amivel kerekded formákat határolhatunk körbe, ez egy rugalmasabb ragasztószalag, anyaga hasonlóan nyújtható, mint a krepp papír.
Hobbidíszítésnél remek eszköz lehet repesztett felületek elhatárolásához, stencil rögzítéséhez, eltérő színű felületek elkülönítésére festéskor, vagy éppen csíkozáshoz, mint az undok macskák esetén.

Használatáról három dolgot jó megjegyezni:
egyik, hogy csak teljesen száraz felületre ragasszuk fel, különben lehúzáskor felsértheti az alapot, amire ragasztottuk,
másik, hogy felragasztás után jól nyomkodjuk le a széleket, hogy a díszítőszer ne folyjon be a ragasztószalag alá,
harmadik pedig az, hogy lehúzásakor ügyelni kell arra, hogy a rákerült díszítőszer ne kenje össze a környezetét, illetve, ha stencilt rögzítünk vele, ne maszatoljon a stencilen maradt anyag. Tehát lehúzni érdemes egyetlen óvatos határozott mozdulattal (gyantacsík lehúzása? megvan?)

A dobozok maszkolása

Nem vagyok kibékülve a dobozok elején lévő klamnival, nekem jól jött, hogy festéssel most teljesen bele tudtam simítani azokat a sötétebb színbe.
Ha vízszintesen csíkozol, akkor egy arányos, a szemnek tetsző fedés egyszerűen leragasztható, függőleges csíkozásnál már viszont jó átgondolni, hogy hova kerüljön a ragasztószalag.
Hogy szimmetrikus legyen, célszerű a doboz közepétől megkezdeni a ragasztást.

nálam a függőleges csíkok így alakultak ki:

maszkoloszalag_decoupage_1.jpg


ezek pedig a vízszintes csíkok fedései:


festoszalag_decoupage.jpg



Ragasztás után gondosan lenyomkodtam a szalag széleit, majd egy nem túl folyós ecsettel a szabadon maradt felületet lekentem kadétkék festékkel.
Picit vártam, hogy a friss festék megszikkadjon és egy határozott mozdulattal lehúztam a maszkolószalagot.
A már kész doboz képein jól látszik, hogy a doboz farostjainak "szálirányával" párhuzamosan sokkal határozottabb kontúrt értem el, mint a függőleges, azaz a szálirányra merőleges csíkozással. Ha nagyon precíz csíkokat akarsz, akkor érdemes alaposan simára csiszolni a felületet a festékmegfutás elkerülésének érdekében.


Az undok macskákat vízfürdőbe tettem, majd felsimítottam azokat a beragasztózott felületre, végül a motívum felületét és az egész dobozt lazán átkentem ragasztólakkal.
csikos_macska.jpg


Épp folytattam volna, mikor jött a lányom, hogy
"Anya, ezt nehogy bekoszold!" 
Hát, így történt, hogy lett két csakcsíkos, csakmacskás dobozom...

2012. 11. 26. 05:51
Léhner Csilla

Amikor az új papírok a kezembe kerültek és gondolkodni kezdtem, hogyan alkalmazzam őket, egy dolog vezérelt: használjam őket úgy, hogy a motívum domináljon és ne az alkalmazott kiegészítő díszítések  határozzák meg a végeredményt.

Print Room esetében ez könnyű.
Vagyis, annak látszik!
Az egyszínű minták közül a megfelelő kiválasztása a díszítendő tárgyhoz elegendő fejtörést okoz ahhoz, hogy a csak_felragaszt_és_kész sajátos értelmet nyerjen!

Részletfotók - azok most nem készültek. Valóban a motívum megválasztása a lényeg!

Előkészületek: mivel itt nem lesz figyelemelterelő huncutság, fontos az alap gondos előkészítése.
Lusta hobbista lévén én is szeretem megspórolni azt, amit lehet, nos, itt ez bizony visszaüt!
A fa holmikat valóban vissza kell csiszolni, a festéshez meg valóban jó festéket kell használni; olyat, ami nem csíkoz és alkalmas egyenletes felület kialakítására.

Motívumok körbevágása: sokan amiatt mondanak le az efféle díszítésről, mert macerásnak tartják az aprólékos minták körbevágását. A passzolóknak üzenem, hogy a girlandmintát tízéves lányommal vágattam ki pont azért, hogy fogadjuk el, az sem egy nehéz dolog!
(OK, cserébe -ellenszolgáltatásként- be kellett fonnom Enikő fenékig érő haját tizensok' tincsbe:) )

Még egy apróság: ha a dús-cirádás minta közepén lelsz egy nagyon apró kivágandó lukat, nem kell azzal nagyon szöszölni: egyrészt nem fog látszódni, másrészt körömnyi "lyukat" utólag alapszín festékpöttyel is korrigálhatsz.

...szóval, több mintát kivágtunk, a bordűröket pedig vonalzó mellett sniccerrel vagdostam ki egyszerűen és nagyon haladósan.
Mikor kiválasztottam a felpróbált motívumok közül a megfelelőt, nekiláttam az alap előkészítéséhez.


A kerámia előkészítése:

Az alap ebben az esetben egy mázatlan kerámia volt.
Itt is meg kell csiszolni az alapot finomszemcsés csiszolószivaccsal, majd az egész kerámiát vízbe kell mártani.
A víz azért fontos, mert ilyenkor a nedvszívó száraz felület annyira megszívja magát vízzel, hogy festéskor nem szippantja ki idejekorán az ecsetből az egyenletes festéshez szükséges nedvességet.
Beitatás után Decorpub kadétkék festékkel lefestettem a vázámat.


A papír előkészítése:

A PR motívumok egy vaskos, matt, nyers hatású Fabiano papírra vannak nyomtatva.
Szárazon ezek is gyorsan kiszívnák az ecsetből a ragasztáshoz szükséges nedvességet, ráadásul olyan tapadósak lennének, hogy a beragasztózott alaphoz való érintéskor nyomban rögzülnének a felületre úgy, hogy minimális pozicionálást sem tudnánk végrehajtani velük.
Ezért ezt a papírt nem elegendő lazán levizezni, hanem be kell őket dobni egy tálnyi vízbe. A papír a víz hatására összepöndörödik, majd szépen visszasimul - ekkor már van annyi víz benne, hogy nyugodtan tologathatjuk azt a ragasztótól síkos felületen.

Tehát kivágott minta zsupsz a vízbe, hadd pöndörödjön, nem kell félni, annyira masszív a papír, hogy nem fog a fellágyulástól elszakadni!
Míg a papír fürdik, a díszítendő felületet kend át ragasztólakkal, majd a letörölgetett papírt helyezd a kívánt helyre.
Óvatosan feszítsd ki a papírt, figyelj rá, hogy ne legyen ferde és lehetőleg a tárgy közepén helyezkedjen el.
Simítsd ki az ujjaddal a levegőt a motívum belsejéből kifele, itt segít, ha az ujjadat ragasztólakkba mártod: az jobban csúszik majd a felületen.

Ha a motívum a helyén van, kend le ragasztólakkal, majd az egész tárgyat lakkozd át picit hígított ragasztólakkal, hogy a papírral díszített felület és a csak festett test egyenletes fényű legyen.

Így a váza már el is készült!

print_room_1.jpg


A doboz díszítése:

Itt is alap a felület csiszolása. Itt most tényleg fontos, hiszen nem lesz a festéken és a papíron kívül más a dobozunkon!
Én leszedtem a doboz elejéről a kallantyút is (kell az?!), a hátramaradt pici lyukat festéskor pedig betömte a festék.

Ha  a csiszolás kész, akkor jöhet a festés (itt is Decorpub kadétkék akrilfestéket használtam).
Mivel ez a festék jól terül és jól fed, elegendő egyetlen rétegben körbefesteni a dobozt - és persze lefesteni belül is és a talpát se hagyd ki!

Ez a doboz belül két kivehető rekesszel bír.
Hogy ne olvadjon egybe a belső tér, a rekeszeket Decorpub krémszínű akrilfestékkel festettem le. Ez a szín eléggé hasonlít a nyers alappapír színéhez, kb. pont annyira, hogy a papírcsík felragasztása után, annak csak a sötét rajzolata látszódik majd.

printroom.jpg





No, igen - az kimaradt, hogy ezzel a bordűrös stílussal nagyon könnyen tehetjük látványossá a rekeszek belső felét is, hiszen ha egy rekesz fenekét díszítjük, akkor a belerakott motyók rögvest eltakarják a díszítésünket, viszont az oldalfal díszítése felhalmozott aprólékok után is hangulatosan látható marad...
Ezt a dobozt egyszerűen jó kinyitni!

print_room_3.jpg


...tehát a doboz lefestve, kiválasztott minta kivágva - jöhet a beáztatás és a felragasztás, majd a lakkozás.
Ha sikerült kiválasztani a kellő mintát, utána már tényleg csak ennyi.

print_room_4.jpg


A mintaválasztást a végtelenségig lehet húúúzni.
Például egy tárgy kedvéért a kész motívumokat fel is szabdalhatjuk és montázs-szerűen létrehozhatunk újakat, meg is rövidíthetjük azokat, de a bordűröket is feloszthatjuk.
Én pl ezt tettem a belső rekeszek esetében és a lehullott darabokat tettem rá pár mécsesre. A mécses fém oldalfala nem tatja meg sokáig a decoupage ragasztólakkot, ezért egy picit hosszabbra hagytam a papírcsíkot és egy ponton átfedéssel rögzítettem azokat egymásra.

printroom_decoupage.jpg


Kb ennyit ér meg, de ennyit meg is ér az, hogy a szettünk pár hangulatos mécsessel is bővüljön!

Ez a lehető legegyszerűbb díszítési forma a Print Room esetén.
Választhatsz több színt, feloszthatod a felületet két szín között akár a mintával is, lehet harsányabb szín is az alap, ez már egyéni cél kérdése.

Egy biztos: amennyire egyszerűnek hat ez a díszítés, annyira elgondolkodtató fázisokat tartalmaz, de megéri, mert valóban hatásos és egyedi lesz a díszítésünk.

print_room_2.jpg

Emlékszel a Print Room történetére? Anno azért lett sikeres, mert nem született két egyforma szoba. Nos, ez itt is megvan, díszítsd bárhogy a tárgyad, a nagy mintaválasztéknak köszönhetően két ugyanolyan nem nagyon fog születni - műved mindig egyedi marad!

Jó szórakozást a mintaválasztáshoz :)

2012. 11. 25. 08:23
Léhner Csilla
1 2 3 4 5 >> >|